Részlet a kötet címadó verséből:

“Egy jótékonysági vadászaton, ahol a
róka szerepét osztották rád, jelmezre
nem futotta, egy rókafarok volt a
nadrágodra kötve, kutyafüle, szemből
nem is látszik, hátha mégse lőnek.
Ezért üldögélsz itt a bokor alatt, ahol
én, levettem az agancsom, mert
nyomta a homlokom, szóval ott, a
bokor alatt elbeszélgettünk a kultúráról.
Te Pókember-rajongó voltál én meg
odavoltam Potterért, meg a Capitu-
latusért, hiszen olyan jó volna ezeket a
zöldbe öltözött urakat is egy laza
pálcasuhintással lefegyverezni, és
te persze hogy kijelentetted: a kilőtt háló
erre legalább annyira alkalmas. Bár
az unokáink enni kapnak, ha ezek
kiterítettek, úgyis, hiszen mi mást
tehetnének, két éve lőtték ki az utolsó
vaddisznót, azóta nincs más, csak mi,
még kóbor kutyák se. Megbeszéltük,
hogy miért nem illünk a magyar nép-
mesékbe, nem kár értünk, ennyit is
érünk, nem vagyunk része a kultúrának,
és mi mást tehetne két kisnyug-
díjas, mint hogy jelentkezik a soros
jótékonysági vadászatra. […]”